Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A
párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain
Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20.
század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem
tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak,
akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik
szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia
kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi
részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali
kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem
számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról
A
jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a
másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon
tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél
gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet
jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak
néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában
az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az
eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték.
David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy
Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik.
Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a
mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Darabokban az egész
Bohm
megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a
hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével
készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy
második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és
ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és
sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik
az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem
csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját
félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes
képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább aprítják,
minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos
fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ
egészét tartalmazza.
A "teljes egész a részletekben"
megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A
nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai
jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a
részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram
viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a
megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az
építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más
utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm
szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban
maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik
közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt
becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely
mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy
alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a
következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy
hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne
szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera
az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor
képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik,
majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van
közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a
pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje
látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás
továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan
feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak
egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a
szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben.
A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról
árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is
léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem
érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A
részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy
szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a
mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként
viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az
univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetemnek ezen fantomszerű
viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a
szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is
tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg.
Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a
Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok
protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden
mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek
osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet
hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az
idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden
formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a
másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a
halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm
nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a
világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford
egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a
holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram
akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási
helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a
következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a
teljes agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben
Karl Lashley rendkívüli jelentőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy
bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a
műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket.
Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely
leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget.
Pribram
a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy
megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató
szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi,
hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény
interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint
agyunk holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad
arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni.
Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi
információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica
adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A
rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység,
amely érthetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen
rejtélyes, hogyan képes az agy megbirkózni az érzékszerveket érő
különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni
az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet
használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az
elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású
olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai
jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan
képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása
nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram
holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az,
amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így
csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig
frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy
csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként
értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti
vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár
azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban,
ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák
tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a
valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és
Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként
emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat
viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a
modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható
rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet
részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt
univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a
telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a
telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén
megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az
egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztet
arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal
való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint
elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére
gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.
Az anyag az Index 2004. 06. 06-án megkelent "Hologram a való világ?" című cikkének változtatás nélküli átvétele. Carlos Castaneda "Don Juan tanításai" című könyve mellett a másik, ami irányt adott nekem a spirituális világ tanulmányozásához. Bizonyos értelemben érthető, miért állítják sokan, hogy a vallás is és a tudomány is mágia.